🖲 Zselickisfalud ➡️ Szenna ➡️ Kaposmérő ➡️ Újvárfalva ➡️ Mesztegnyő
📆2026.07.08.
🚶: 52 km
⛰⬆️: 392 m
⛰⬇️: 421 m
⏰: 10 h 45 min.
Sum:: 431 km (14,6 %)
Három és fél millió lépés az árkok betemetéséért
Ma 52 kilométert gyalogoltam Zselickisfaludról Mesztegnyőre. Az út során sokszor eleredt az eső. Hol csak szemerkélt, hol erősebben zuhogott, de én mentem tovább. A kilométerek ilyenkor is ugyanúgy fogynak, a lépések ilyenkor is ugyanúgy közelebb visznek a célhoz. Miközben az eső hol elállt, hol újra rákezdett, egy gondolat újra és újra visszatért hozzám.
Amikor elindultam a Kékkörön, azt mondtam, hogy ez a három és fél millió lépés nem csupán egy rekordkísérlet. Nem csupán egy hosszú gyaloglás Magyarország körül. Sokkal inkább egy jelképes utazás, amelynek van egy olyan célja is, amely talán még fontosabb a megtett kilométereknél.
Az árkokat szeretném betemetni.
Nem földből ásott árkokat, hanem azokat, amelyeket mi, emberek ástunk egymás közé
Úgy érzem, a 21. század egyik legnagyobb betegsége lett, hogy már nem azt keressük egymásban, ami összeköt bennünket, hanem azt, ami elválaszt. Szinte ösztönösen a különbözőségeket vesszük észre. A másik hibáját. A másik véleményét. A másik világnézetét. A másik gyengeségét. Keressük a kákán is a csomót, és sokszor már nem is az a célunk, hogy megértsük egymást, hanem hogy bebizonyítsuk: nekünk van igazunk.
Erre az egyébként is bennünk meglévő emberi gyengeségre építenek azok is, akiknek érdekük a megosztottság. Pontosan ismerik az emberi lélek működését. Tudják, hogy a félelem, a harag és az ellenségkép könnyebben mozgósít, mint a nyugalom vagy az együttérzés. Ezért a már meglévő repedéseket tovább mélyítik, új szlogeneket, új törésvonalakat rajzolnak, és közben egyre távolabb kerülünk egymástól.
Nem véletlen, hogy már az ókorban is ismerték ezt az elvet: oszd meg, és uralkodj.
Pedig mi vagyunk azok, akik eldönthetjük, hogy részt veszünk-e ebben.
Ezért érzem nagyon fontosnak, hogy soha ne engedjük át másoknak a gondolkodásunkat. Ne hagyjuk, hogy szlogenek, hangzatos jelszavak, mesterségesen felépített ellenségképek vagy a félelem irányítsa a véleményünket. Próbáljunk mindig egy lépéssel hátrébb állni, és egy magasabb nézőpontból ránézni arra, amit éppen elénk tesznek. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi lehet ennek a valódi célja? Kinek az érdeke, hogy egymással szembeforduljunk?
A saját véleményünket nem készen kell átvennünk, hanem felépítenünk. Olvassunk sokféle forrást, hallgassunk meg egymástól eltérő véleményeket, ismerjünk meg más kultúrákat, más nemzeteket, más emberek történeteit. Az igazság ritkán fér bele egyetlen mondatba vagy egyetlen oldal világképébe. Minél több szemszögből próbáljuk megérteni a világot, annál kisebb az esélye annak, hogy bárki könnyedén egymás ellen fordítson bennünket.
Az elmúlt napokban már emberek tucatjaival találkoztam ezen az úton. Beszélgettek velem, vizet adtak, ételt ajánlottak, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e.
Van aki el akart vinni kocsival, hogy ne menjek gyalog a forróságban. 😉
Egyikük sem azzal kezdte, hogy kifaggatott, mit gondolok a világról, melyik oldalon állok, vagy kire szavaztam. Egyszerűen egy fáradt gyalogost láttak bennem, és segítettek.
Mert amikor emberként nézünk egymásra, akkor a különbségek hirtelen elveszítik a jelentőségüket.
Talán így kellene élnünk a hétköznapokban is.
Megtanulni újra a jót keresni egymásban. Nem a hibát, hanem az értéket. Nem azt, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Hiszen lehet, hogy másként gondolkodunk, más a hitünk, más az élettapasztalatunk vagy másra szavazunk, de ettől még ugyanannak a hazának vagyunk a gyermekei. Ugyanazon az úton járunk. Ugyanazért dolgozunk, ugyanazért aggódunk, ugyanazoknak örülünk, és ugyanazt a jövőt szeretnénk a gyermekeinknek.
Én ezért indultam el.
Mert hiszem, hogy a gyűlöletből még soha nem született jobb ország. A megvetésből még soha nem épült közösség. Egymás meghallgatásából viszont igen. Egy kézfogásból igen. Egy őszinte beszélgetésből igen. Egy önzetlen segítségből igen.
Ez a három és fél millió lépés erről is szól.
Nem csak arról, hogy körbegyalogoljak Magyarországon.
Hanem arról, hogy miközben végigjárom ezt az országot, újra és újra emlékeztessem magamat – és talán másokat is –, hogy először mindig embernek kell látnunk egymást.
Mert az árkokat nem mások fogják betemetni helyettünk.
Az első lapát földet nekünk kell beledobnunk…
„A gyűlölet nem szűnik meg a gyűlölettől.
A gyűlölet csak a szeretettől szűnik meg.
Ez örök törvény.”
Dhammapada
🐺
