Gondolatok az útról

The Lone Wolf of the Way / Az Út Magányos Farkasa

2 hours ago

Semmi sem a miénk

„A veszteségtől való félelem abból az illúzióból születik, hogy bármit is birtokolhatunk.”

Talán az egyik legnehezebb dolog elfogadni, hogy valójában semmi sem a miénk. Nem a tárgyaink, nem a sikereink, nem a testünk, nem az időnk. És bármennyire fájdalmas kimondani: még azok az emberek sem, akiket szeretünk.

Mégis úgy élünk, mintha birtokolnánk mindezt. Azt mondjuk: az én házam, az én munkám, az én eredményem, az én társam, az én életem. Aztán amikor valami megváltozik, eltűnik vagy véget ér, úgy érezzük, elvettek tőlünk valamit. Pedig talán soha nem birtokoltuk. Csak egy ideig velünk volt.

A buddhizmus egyik legmélyebb felismerése a mulandóság. Nem azt tanítja, hogy ne szeressünk, ne kötődjünk senkihez, vagy ne örüljünk annak, amit az élet ad. Éppen ellenkezőleg. Azért becsüljük igazán, mert tudjuk, hogy nem marad örökké.

A virág szépségéhez hozzátartozik, hogy elhervad. A naplementéhez, hogy néhány perc múlva sötétség lesz. Egy találkozáshoz, hogy egyszer búcsú követi. Az élethez pedig az, hogy egyszer véget ér.

A szenvedés sokszor akkor kezdődik, amikor azt mondjuk: maradj. Amikor a változó világot megpróbáljuk mozdulatlanná tenni. Amikor ökölbe szorított kézzel akarjuk megtartani azt, amit az élet csak egy időre helyezett a tenyerünkbe.

Pedig lehet másképp is.

Nyitott tenyérrel.

Örülni annak, ami megérkezik. Gondoskodni róla, amíg velünk van. Szeretni teljes szívből, de nem összetéveszteni a szeretetet a birtoklással. És amikor eljön az idő, engedni továbbmenni.

Talán a szabadság nem az, amikor már nincs mit elveszítenünk. Hanem amikor megértjük, hogy soha nem volt mit birtokolnunk.

Csak találkozások vannak. Pillanatok. Emberek. Utak. Lélegzetvételek.

Egy darabig együtt haladunk.

Aztán elengedjük egymást.

És megyünk tovább.

🐺 ... Több megjelenítéseKevesebb megjelenítése

The Lone Wolf of the Way / Az Út Magányos Farkasa

5 hours ago

🐺 KÉT KERÉK, NÉGY KERÉK… ÉS EGY ÁLOM, AMIHEZ MÉG SEGÍTSÉGET KERESEK! 🚐🚴

A Végtelenen túl – a végtelen csak a kezdet volt.

Amikor elhatároztam, hogy 2027-ben visszatérek az Országos Kékkörre, de ezúttal nem gyalogol a, hanem futva, 33 nap alatt szeretném teljesíteni a közel 2600 kilométeres távot, pontosan tudtam, hogy ez a kihívás már nemcsak rólam fog szólni. Egy ekkora vállalkozáshoz nem elég két erős láb, egy makacs fej és egy szinte őrültnek tűnő elszántság. Ehhez bizony egy egész csapat kell.

És valami egészen különleges dolog történt az elmúlt hetekben. Cégek, vállalkozások, barátok és olyan emberek álltak mellém, akik korábban talán nem is ismertek. Volt, aki felszereléssel, volt, aki szakértelemmel, volt, aki a munkájával, az idejével vagy éppen a bizalmával támogatott. Olyan összefogás kezd kialakulni körülöttem, amire korábban gondolni sem mertem.

A Magányos Farkas lassan megtanulja, hogy néha a legerősebb farkasnak is szüksége van a falkájára. És azt is, hogy a segítség elfogadása nem gyengeség, hanem bizalom.

De van még két nagyon fontos hiányzó láncszem. Két olyan eszköz, amelyek nélkül rendkívül nehéz lesz biztonságosan és megfelelő háttértámogatással végigcsinálni ezt a 33 napot.

🚐 1. EGY LAKÓAUTÓ – A MOZGÓ BÁZISUNK

33 nap. Közel 2600 kilométer. Napi átlagban majdnem 79 kilométer futás. Hegyek, völgyek, erdők, alföldi puszták, eső, hőség, szél, és ki tudja, még mi minden.

Szükségünk lenne egy lakóautóra, amely végigkísérheti ezt az elképesztő utazást. Ez lenne a mozgó bázisunk, ahol a segítőim és jómagam pihenhetünk, ahol az élelmiszert, az italokat, a felszerelést és a váltóruhákat tárolhatjuk, ahol lehetőségem lenne regenerálódni, és ahol minden nap végén felkészülhetnénk a következő nap kihívásaira.

Nem luxusszállodát keresünk négy keréken. Egy megbízható, praktikus, megfelelően felszerelt lakóautóra lenne szükségünk, amely 33 napon keresztül az otthonunk és a logisztikai központunk lehetne.

🚴 2. EGY E-BIKE – A KAPOCS KÖZTEM ÉS A SEGÍTŐIM KÖZÖTT

A Kékkör jelentős része olyan erdei ösvényeken, hegyi utakon és terepszakaszokon halad, ahová lakóautóval természetesen nem lehet eljutni.

Itt jönne képbe egy megfelelő terepképességű elektromos rásegítésű kerékpár, amellyel az egyik segítőm szükség esetén utánam tudna jönni, frissítést, élelmet vagy felszerelést tudna hozni, és kapcsolatot teremthetne köztem és a lakóautós háttércsapat között.

Ez nem egyszerű kényelmi eszköz lenne. Ez a két eszköz együtt a teljes kihívás logisztikai hátterének gerincét adná.

ÉS MOST HOZZÁTOK FORDULOK!

Olyan cégeket, vállalkozásokat, lakóautó-kölcsönzőket, kerékpárforgalmazókat vagy magánszemélyeket keresek, akik szívesen részesei lennének ennek a nem mindennapi vállalkozásnak.

Természetesen az lenne a legnagyobb segítség, ha a lakóautót és az e-bike-ot támogatóként, térítésmentesen tudnánk használni a kihívás idejére. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem kizárólag ingyenes felajánlásokat keresek! Egy jelentős kedvezménnyel biztosított bérleti lehetőség is óriási segítséget jelentene.

Hiszen bármennyi támogatást is kaptam már, az előttünk álló 33 napnak így is komoly költségei lesznek. A segítők ellátása, az étkezés, a folyadékpótlás, az üzemanyag, a logisztika és még számtalan apró, de nélkülözhetetlen kiadás. Mindez egy olyan kihívásért, amelyből számomra nem származik anyagi haszon. Nem pénzdíjért indulok. Nem megélhetésből futok. Hanem azért, mert hiszek abban, hogy az emberi teljesítőképesség határai sokszor jóval messzebb vannak, mint ahová a képzeletünk elér.

A támogatóknak természetesen lehetőséget biztosítok arra, hogy részesei legyenek a projekt nyilvános kommunikációjának, megjelenjenek a weboldalamon, a közösségi médiában, és végigkísérjék ezt a különleges utazást. Nem egyszerűen eszközöket keresek, hanem partnereket, akik szeretnének részesei lenni egy közös történetnek.

🙏 HOGYAN TUDSZ SEGÍTENI?

Ha van lakóautód, e-bike-od, ilyen eszközökkel foglalkozó vállalkozásod, vagy ismersz valakit, aki esetleg segíthetne, kérlek, keress meg!

És ha közvetlenül nem is tudsz segíteni, egy megosztással is rengeteget tehetsz. Lehet, hogy éppen a Te ismerőseid között van az a vállalkozás vagy az az ember, akit keresünk.

2026-ban egyedül indultam útnak, és 48 nap 5 óra alatt gyalogoltam körbe Magyarországot. 2027-ben újra elindulok, de ezúttal már nem szeretnék mindent egyedül megoldani.

Mert a Magányos Farkas ugyan egyedül is képes végigmenni az úton, de néha egy egész falka kell ahhoz, hogy egy álomból valóság legyen.

🐺 A Végtelenen túl – 2027. május 1.

Segítesz megtalálni a hiányzó két láncszemet?

#avégtelenentúl #beyondtheinfinity #azútmagányosfarkasa #kékkörfutva #33nap #hoka #hokarunnershungary #dockyard #columbiasportswear #columbia #sfinutrition #eszikoptika #POCLINK#Ultrafutás #támogatókatkeresek #lakóautó #ebike #együttmesszebbre ... Több megjelenítéseKevesebb megjelenítése

The Lone Wolf of the Way / Az Út Magányos Farkasa

1 day ago

A gyengeség ereje

„Ha készen állsz arra, hogy gyenge legyél, akkor vagy igazán erős.”
Shunryu Suzuki

Furcsa mondat. Szinte ellentmond mindannak, amit az erőről tanultunk. Azt hisszük, erősnek lenni azt jelenti, hogy nem mutatjuk a félelmet, nem beszélünk a fájdalomról, nem kérünk segítséget, és akkor is állunk, amikor belül már régen térdre rogytunk. Mintha az erő azt jelentené: senkinek sem szabad látnia, hogy sebezhető vagyok.

Pedig talán éppen ez a gyengeség.

Mert rengeteg energiát emészt fel folyamatosan fenntartani azt a képet, hogy minden rendben van. Hogy bírom. Hogy nincs szükségem senkire. Hogy nem félek. Hogy nem fáj. Az ember ilyenkor nemcsak a világ előtt visel páncélt, hanem lassan saját maga előtt is. És egy idő után már nem tudja, hol végződik a páncél, és hol kezdődik ő maga.

A zen egészen más irányba mutat. Nem azt mondja, hogy válj gyengévé. Azt mondja: ne félj attól, ha gyenge vagy. Merj elfáradni. Merj bizonytalan lenni. Merj segítséget kérni. Merj kimondani egy egyszerű mondatot: „Ezt most nem bírom egyedül.” Mert amikor már nincs szükséged arra, hogy bizonyítsd az erődet, valami különös dolog történik: valóban erőssé válsz.

Egy fa sem azért marad életben a viharban, mert mozdulatlan. Meghajlik. Enged a szélnek. A merev ág eltörhet, a hajlékony azonban visszatér. Talán mi is ilyenek vagyunk. Nem attól vagyunk erősek, hogy soha nem rogyunk meg, hanem attól, hogy nem szégyelljük azt sem, amikor megtörténik.

Hosszú úton ezt különösen könnyű megtanulni. Eljön a pillanat, amikor már nem érdekel, milyennek látszol. Fáradt vagy. Fáj. Lassú vagy. Talán félsz is. Már nincs szerep, amit érdemes lenne fenntartani. Csak te maradsz és a következő lépés. És furcsa módon éppen ott, amikor elfogadod, hogy nem vagy legyőzhetetlen, találkozol egy sokkal mélyebb erővel.

Nem kell mindig erősnek lenned.
Elég, ha nem menekülsz el attól, ami éppen vagy.

Talán Suzuki mondata végül erről szól. Az igazi erő nem az, amikor nincs gyengeségünk. Hanem amikor már a gyengeségünket sem kell elrejtenünk.

És akkor egyszer csak nincs erős és nincs gyenge.

Csak az van, ami van.

🐺 ... Több megjelenítéseKevesebb megjelenítése