Belső ösvények

Árnyék önmagátkeresi a sötétben —nincs, ki vetné már. (Egy haiku a Farkas tollából)

„Valami bennem többre vágyik.Nem tudok megpihenni.” Ezek a mondatok nem a hiúságról szólnak, nem arról,

„Én nem az vagyok, akinek te gondolsz.Te pedig az vagy, akinek engem gondolsz.” Van ebben

„Úton lenni a boldogság,megérkezni a halál.”Hobo Van valami baljósan gyönyörű ebben az idézetben. Mintha egy

Platón barlanghasonlata talán az egyik legősibb és legpontosabb történet arról, hogy az ember mennyire ragaszkodik

Ki vagyok én?A test?A gondolatok mögötti narrátor?A hang, amely kommentál, magyaráz, ítél, fél, tervez, remél?Vagy