🖲 Molnaszecsőd ➡️ Egyházasrádóc ➡️ Ják ➡️ Szombathely-Olad ➡️ Bozsok
📆2026.07.14.
🚶: 54 km
⛰⬆️: 410 m
⛰⬇️: 276 m
⏰: 10 h 55 min.
Sum:: 754 km (29,0 %)
A por szaga
Ma Molnaszecsődtől egészen Bozsokig gyalogoltam, a Kőszegi-hegység lábáig. Holnap délelőtt elérem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra végét és egyben az Országos Kéktúra kezdőpontját – Írott-kőt, és egy újabb mérföldkőhöz érkezem a Kékkör teljesítésében. Két hete vagyok úton. Tizennégy napja indultam el Szegedről, és ma átléptem az egymilliomodik lépésemet is. Több mint egymillió lépés van már mögöttem ezen az úton. Ha így kimondom, szinte felfoghatatlan szám. Pedig minden egyes lépést külön kellett megtenni. Egyiket a másik után.
És talán éppen ez az egymillió lépés tanított meg valamire. Arra, hogy az embert nem a makulátlansága formálja, hanem az út pora. Nem az, hogy milyen tisztán indul el reggel, hanem hogy estére mennyi történetet visz magával a cipőjén és ruháján.
Van egy dolog, amit egy hosszú gyalogút megtanít az embernek. Hogy a por néha nem ellenség. A por annak a bizonyítéka, hogy haladtál. És a por itt persze csak egy metafora.
Néha, a hétköznapokon látom az embereket. Sietnek. Tiszta cipőben, frissen vasalt ruhában, gondosan felépített mondatok mögé bújva. Mintha az élet célja az lenne, hogy estére is ugyanolyan makulátlanul érkezzenek haza, ahogyan reggel elindultak. Kívül-belül is. És ilyenkor mindig ugyanaz jut eszembe: milyen furcsa. Mert én pont azokat az embereket keresem, akiken már látszik az út.
Akinek egy kicsit kopott a tekintete, mert túl sok mindent látott. Akinek remeg egy kicsit a hangja, mert volt már mit elveszítenie vagy el is veszített valamit. Akinek a mosolya nem reklámfotó, hanem egy őszinte gesztus.
A világ folyton azt suttogja, hogy rejtsd el a sebeidet. Takarj el mindent, ami törött. Légy magabiztos. Légy sikeres. Légy erős. Mutasd magad legyőzhetetlennek. Csak azt felejti el hozzátenni, hogy a legerősebb emberek többnyire azok, akik már egyszer darabokra estek, és nem volt más választásuk, mint saját magukat újra összerakni.
Van egy különös szabadság abban a pillanatban, amikor már nem akarsz senkinek megfelelni. Amikor rájössz, hogy nem kell mindig okosnak látszanod, nem kell minden vitát megnyerned, nem kell mindenki szemében hősnek lenned. Elég embernek lenni. Mert az ember néha elfárad. Néha fél. Néha elrontja. És ettől nem kevesebb lesz, hanem végre valódi.
Az utaknak sincsenek kifényesített kilométerei. Az eső sarat csinál, a szél port kavar, a kövek feltörik a talpadat. Mégis ezek az utak visznek el a legszebb helyekre. Az élet is ilyen. Aki csak az aszfaltot keresi, talán mindig tiszta cipőben jár. De soha nem fogja tudni, milyen illata van az erdőnek hajnalban, amikor még minden fűszálon ott ül az éjszaka.
A hegyek sem simák. A folyók sem egyenesek. Az öreg fák kérgét is repedések szabdalják. Mégis bennük van a legtöbb történet. Miért pont az ember akarna úgy tenni, mintha rajta nem hagyott volna nyomot az idő?
Én nem bízom azokban, akik azt mondják, hogy minden rendben van. Soha sincs olyan, hogy minden rendben. Csak van, aki olyan ügyesen megtanulta elrejteni a fájdalmát, hogy végül ő maga sem talál vissza hozzá. És amikor már a fájdalmat sem érzi, lassan az örömöt sem.
Az élet nem steril laboratórium. Inkább egy hosszú, sáros ösvény. Néha térdig ér a sár. Néha nyakig. Néha eltévedsz. Néha azt hiszed, rossz irányba indultál. Aztán egyszer csak felérsz egy dombra, visszanézel, és rájössz: éppen azok a kitérők vezettek oda, ahová mindig is tartottál.
Nem kell hibátlannak lenned. A hibátlanság hideg. Távolságot tart. Nem lehet hozzá odabújni.
A valódi embereknek poros a cipőjük. Néha reszket a kezük. Néha rosszul döntenek. Néha sírnak. Néha ordítanak. De amikor nevetnek, akkor őszintén teszik.
Ha egyszer majd véget ér ez az egész, amiben itt vergődsz nap mint nap, nem az fog számítani, hányszor maradt tiszta az inged vagy a blúzod estére is. Hanem az, hogy volt-e olyan nap, amikor annyira éltél, hogy este már nem érdekelt a por a nadrágodon, a vér a tenyereden, a vízhólyag a lábadon vagy a könny az arcodon.
Mert az élet nem arra kér, hogy maradj sértetlen.
Csak arra kér, hogy merj végigmenni rajta.
🐺
