🖲 Zalalövő ➡️ Csöde ➡️ Pusztaszentpéter ➡️ Szentgyörgyvölgy ➡️ Magyarszombatfa ➡️ Őriszentpéter
📆2026.07.12.
🚶: 58 km
⛰⬆️: 699 m
⛰⬇️: 734 m
⏰: 12 h 00 min.
Sum:: 646 km (24,9 %)
Az út energiája
Ma Zalalövőről indultam, és estefelére Őriszentpéterre érkeztem. Ha valaki ránéz a térképre, azt látja, hogy országúton a két település között mindössze 14 kilométer a távolság. A Dél-Dunántúli Kéktúra azonban nem a legrövidebb utat választja. Ahhoz, hogy minden pecsét a helyére kerüljön, több települést is érinteni kell, így az út egy hatalmas kört tett, mire visszaértem Őriszentpéterre. A nap végére így 58 kilométer került a lábaimba.
A mai nap során az Őrség egy részét is bejártam. Ez a vidék évszázadokon át Magyarország nyugati határát őrző őrállók otthona volt – innen ered az Őrség neve is. Ma már nem a határvédelemről híres, hanem a csendről, a szelíd dombokról, a szeres településekről, az erdőkről és arról a különleges nyugalomról, amelyet talán csak itt lehet igazán megtapasztalni.
A mai napnak is megvoltak a maga apró csodái. Magyarszombatfán találkoztam egy hihetetlenül kedves fagylaltárussal. Amikor megtudta, hogy a Kékkört járom, meghívott egy fagyira. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni neki ezt a kedves gesztust. Ezek az apró pillanatok hihetetlen erőt tudnak adni egy hosszú úton.
Ma este pedig barátoknál alszom, akik szeretettel és házi vacsorával vártak. Már egész nap vártam ezt a találkozást. Nekik is szeretném megköszönni a segítségüket, a vendégszeretetüket és azt, hogy egy estére otthont adnak Az Út Magányos Farkasának.
Sokan kérdezik tőlem, honnan jön ennyi energia. Honnan van erőm nap mint nap újra felvenni a hátizsákot, és újabb ötven-hatvan kilométert megtenni.
Elmondom őszintén: ennek az energiának a legnagyobb része nem belőlem jön. Hanem belőletek.
Azoktól, akik nap mint nap elolvassátok a bejegyzéseimet. Akik követitek az utamat. Akik néha csak egy pillanatra gondoltok rám. Lehet, hogy csak pár naponta jutok eszetekbe. Lehet, hogy minden nap. Lehet, hogy naponta többször is. De minden egyes jó gondolat, minden biztatás, minden üzenet, minden szurkolás elér hozzám, még akkor is, ha kilométerek százai választanak el bennünket.
És ez hihetetlen erőt ad.
Viszont ezt az energiát nem tartom meg magamnak. Befogadom, hálásan elfogadom, de nem birtoklom. Minden egyes lépéssel továbbadom. Átengedem magamon, és az út minden kilométerén keresztül felajánlom minden érző lény javára.
Ahogy korábban is írtam: Érted is gyalogolok. Nem csak magamért. Nem csak egy rekordért. Hanem mindenkiért, aki valamilyen terhet cipel az életében. Mindenkiért, aki éppen most küzd valamivel. Hiszem, hogy a szeretetből kapott energia akkor válik igazán értékessé, ha nem megőrizzük, hanem továbbadjuk.
Ezért amikor ti erőt küldtök nekem, én azt megpróbálom visszaküldeni a világnak. Minden egyes lépéssel.
És hadd kérjek még valamit.
Ha néha eszetekbe jutok, gondoljatok rám egy pillanatra. Ha van rá lehetőségetek, hívjatok fel, beszélgessünk néhány percet. Egy rövid beszélgetés, egy kedves szó, egy jókívánság sokkal többet jelent ilyenkor, mint azt talán el tudjátok képzelni.
Köszönöm nektek.
Lehet, hogy én egyedül gyalogolok az úton, de valójában soha nem vagyok egyedül.
Minden lépésemben ott vagytok velem.
„Egyetlen gyertya ezernyi másikat is meggyújthat anélkül, hogy a saját fénye csökkenne.
Ugyanígy a szeretet is attól növekszik, hogy továbbadjuk.”
Buddha hagyományának tulajdonított mondás
🐺
