Ma pontosan egy éve történt.
A Kékkör projekt 21. napján, a Kab-hegyen egy rossz mozdulat elég volt ahhoz, hogy egyetlen pillanat alatt minden megváltozzon. Addigra már a táv 41 százalékát magam mögött hagytam. Több mint ezer kilométer, megszámlálhatatlan lépés, fájdalom, fáradtság, hajnalok, forró nappalok és hosszú esték voltak mögöttem. Akkor ott úgy éreztem, hogy minden, amiért addig küzdöttem, egyetlen másodperc alatt darabokra tört.
Az adrenalin még vitt előre. A sérülés után aznap még közel 18 kilométert begyalogoltam. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. De amikor este kihűltek az ízületeim, megérkezett az igazi valóság. Olyan fájdalom tört rám, amilyet addig ritkán éreztem. Másnap már nem tudtam folytatni. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert a testem kimondta azt a szót, amit a lelkem képtelen volt elfogadni: elég.
Sokáig azt hittem, hogy ott véget ért egy álom. Hogy az a rengeteg munka, felkészülés, lemondás és szenvedés hiábavaló volt. Ma már tudom, hogy nem volt hiábavaló. Az út ugyan megszakadt, de nem ért véget. Néha az élet nem elveszi az álmainkat, hanem próbára teszi, hogy valóban a mieink-e. Hogy hajlandóak vagyunk-e újra felállni, újra felvenni a hátizsákot, és ugyanarra az útra ismét rálépni.
És most itt állok. Még négy nap, és újra elindulok.
Ugyanonnan, ahonnan tavaly. Szegedről. Ugyanazzal a céllal, ugyanazzal a hittel, de már nem ugyanazzal az emberrel. Az az ember, aki egy éve a Kab-hegyen elesett, sok mindent elveszített azon a napon. De az az ember, aki most készül elindulni, már tudja, hogy a kitartás nem azt jelenti, hogy soha nem esel el. A kitartás azt jelenti, hogy minden esés után újra felállsz.
Ha minden úgy alakul, ahogyan remélem, ugyanoda fogok visszaérkezni, ahonnan elindulok. Szegedre. Bezárul majd egy kör. Nemcsak a Kékkör, hanem egy olyan kör is, amely egy évvel ezelőtt fájdalommal szakadt félbe.
Négy nap múlva újra útnak indul Az Út Magányos Farkasa.
És ezúttal nem azért megyek, hogy bebizonyítsak valamit a világnak. Hanem azért, hogy befejezzem azt, amit tavaly a sors félbeszakított.
„Nem az számít, hányszor esel el. Hanem az, hányszor vagy hajlandó ugyanazzal az elszántsággal újra elindulni.”
🐺
