Július 1-jétől több mint két és fél ezer kilométeren keresztül járom majd Magyarország ösvényeit. Sokszor egyedül, néha társakkal, de végig ugyanazzal a céllal: menni előre, lépésről lépésre.
Ha valahol szembejön veled egy kopasz, szakállas vándor, nagy hátizsákkal a hátán, akkor még nem biztos, hogy én vagyok. De ha a hátizsákon meglátsz egy zászlót az „Az Út Magányos Farkasa” logójával, akkor már szinte biztos.
Az a zászló nem csak egy felismerhető jelzés lesz. Egy üzenet is. Annak a jele, hogy az út nem a magányról szól, hanem a találkozásokról. Arról, hogy idegenekből néha néhány perc alatt ismerősök, egy-egy beszélgetésből pedig maradandó emlékek születhetnek.
Ezért, ha valahol az országban meglátsz, ne habozz! Gyere oda hozzám, szólíts meg, sétáljunk együtt pár száz métert, vagy csak váltsunk néhány szót. Biztos vagyok benne, hogy lesz miről beszélgetnünk.
Mert bár a nevem Az Út Magányos Farkasa, az igazi farkasfalka mindig azokból áll, akikkel útközben találkozunk.
Találkozzunk valahol az úton.
🐺💙
