Nem, nem asztrológiára vagy misztikumra gondolok.
Inkább arra, hogy az ember időnként észrevesz bizonyos mintázatokat a saját életében.
Az elmúlt évek nagy kihívásaira gondolva érdekes dologra lettem figyelmes.
2022.
Páros év volt.
Elindultam a Camino Hungarón, majd a Camino Francés-en.
Mindkettőt sikerült végigjárnom.
2023.
Páratlan év.
Belevágtam a Szlovén Hegyi Ösvénybe.
Az ötödik nap után azonban fel kellett adnom.
A hegyekben még tél uralkodott, a menedékházak zárva voltak, az időjárás pedig nem adott esélyt a folytatásra.
2024.
Újra páros év.
Nepálba vezetett az utam.
Eljutottam az Everest Alaptáborába, és minden várakozásomat felülmúlva sikerült megmásznom az Island Peak 6 189 méteres csúcsát is.
2025.
Páratlan év.
Elindultam a Kékkörön.
Aztán a 21. napon, a táv 41 százalékánál egy sérülés megállított.
Haza kellett jönnöm.
És most itt van 2026.
Megint egy páros év.
És ez év legelején már végigjártam a Camino Benedictust.
Sárban, hóban, fagyban.
A felét a lányommal, a felét egyedül.
Lehet, hogy csak játék a számokkal.
Lehet, hogy puszta véletlen.
De nekem tetszik ez a gondolat.
Jó érzés kapaszkodni valamibe, amikor egy 2 582 kilométeres út előtt áll az ember.
Persze tudom, hogy nem a számok gyalogolják végig a Kékkört.
Azt nekem kell majd megtennem.
De ha már az elmúlt évek mintázata eddig ilyen szépen rajzolódott ki, akkor hadd higgyek egy kicsit abban, hogy a páros évek valóban különlegesek.
Július 1-jén újra útnak indulok.
És valami azt súgja, hogy ezúttal sikerülni fog.
A farkasok sem nyernek meg minden csatát.
Néha visszafordulnak.
Néha megsebesülnek.
Néha hosszú időre eltűnnek az erdő mélyén.
De egy dolgot soha nem felejtenek el: merre van az ösvényük.
A Magányos Farkas tavaly megtorpant a Kab-hegy árnyékában.
Megsebesült, és kénytelen volt visszavonulni.
De a farkas számára a visszavonulás nem vereség.
Csak a következő nekifutás előkészítése.
És talán éppen ez a legfontosabb.
Nem az, hogy hányszor esünk el.
Hanem az, hogy hányszor halljuk meg újra magunkban a hívást, és indulunk el ismét.
Mert végül mindig az a farkas ér célba, amelyik nem felejti el, hogy miért indult el.
„Az erdő nem azt kérdezi a farkastól, hányszor fordult vissza. Csak azt, hogy újra elindult-e.”
🐺
