Nem minden elismerés érmekben, kupákban vagy oklevelekben mérhető. Néha már az is megtisztelő érzés, amikor az ember munkatársai, kollégái és a cége, ahol hosszú évek óta dolgozik, fontosnak tartják azt az utat, amelyet a munkaidőn kívül jár.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a július 1-jén induló Kékkör-projektemről a munkáltatóm, a BASF nemzetközi intranet oldalán jelent meg egy angol nyelvű cikk. Külön öröm számomra, hogy nem csupán a rekordkísérletről, hanem annak mélyebb üzenetéről is szó esik benne: arról, hogy a hidak építése fontosabb, mint az árkok mélyítése, és hogy a valóban értékes eredmények lépésről lépésre, nap mint nap születnek meg.
A cikk magyar fordítását az alábbiakban osztom meg.
A kitartás jutalma – Kövesd Jakab Győzőt a fegyelem 2550 kilométeres útján!
Nem minden elismerés jár éremmel. Vannak olyanok is, amelyek csendes belső békével érkeznek – olyan érzéssel, amelyet a következetesség, a fegyelem és a rendkívüli kitartás érdemel ki.
Idén nyáron a BASF munkatársa, Jakab Győző pontosan egy ilyen cél elérésére készül: 55 nap alatt szeretné teljesíteni a Magyar Kékkört, Európa leghosszabb összefüggő hosszútávú túraútvonalát.
Mielőtt felhúzná a túrabakancsát, beszélgettünk vele.
A világ jelenleg a futball-lázban ég. Az egész világ? Nos, nem egészen. Jakab Győző például inkább túrázni indul. Valószínűleg többet gyalogol és fut, mint egy futball-világbajnokság összes játékosa együtt.
Július elején indul eddigi leghosszabb vállalkozására: a Magyar Kékkörre. Ez Európa leghosszabb egybefüggő túraútvonala, amely körbeöleli Magyarországot. A teljes táv közel 2550 kilométer, és bár hazánk inkább dombos vidék, a szintemelkedés így is eléri a lenyűgöző 42 535 métert.
Jakab Győző eredetileg történelem–szerb szakos tanárnak készült, ám ma már más területen dolgozik. A célja, hogy a teljes útvonalat 55 nap alatt teljesítse, ezzel megdöntve a jelenlegi, 57 napos rekordot. Ez napi 45–50 kilométer megtételét jelenti.
Akik otthonról szeretnék követni az útját, azok a Facebookon és az Instagramon is nyomon követhetik majd a kalandot.
Győző 2009 óta dolgozik a BASF-nál, az elmúlt években pedig Key Account Managerként tevékenykedik az E-PME szervezetben, magyarországi bázissal. A poliuretán üzletág építőipari partnereit támogatja Magyarországon, a volt jugoszláv államokban, Romániában és Csehországban.
A beszélgetés során a kitartásról, a felszerelésről és arról is kérdeztük, miért választja a túrázást a futball helyett.
Miért éppen túrázás és miért nem futball?
– Nem igazán szeretem a futballt, viszont imádok túrázni. Egyszerűen szeretem azt az érzést. Amikor egyedül vagy, van időd gondolkodni. A csend és a nyugalom pontosan az én világom.
Hogyan kezdődött a hosszútávú túrázás?
– Az első igazán komoly teljesítménytúrám 2017-ben volt: egy 42 kilométeres éjszakai túra. Utána minden évben visszatértem rá. A hosszabb utak körülbelül 2020-ban kezdődtek, amikor már egyhetes, több mint 200 kilométeres magyarországi Caminókat teljesítettem.
Nagyjából négy évvel ezelőtt végigjártam a híres Camino Francést Észak-Spanyolországban. 2024-ben pedig Nepálba utaztam: eljutottam az Everest Alaptáborba, majd megmásztam az Island Peak csúcsát. Innen pedig már nem volt megállás.
Miért döntöttél a Magyar Kékkör mellett?
– Valójában már tavaly tavasszal megszületett a döntés. Eredetileg vissza akartam térni Nepálba, de több figyelmeztető jel is érkezett, ezért végül a Kékkör mellett döntöttem. Sajnos egy térdsérülés miatt 21 nap után fel kellett adnom. Idén viszont újra megpróbálom.
47 kilométer. Minden egyes nap. 55 napon keresztül.
Mit vársz leginkább?
– A csendet és a nyugalmat. Ugyanakkor szeretnék egy új, nem hivatalos rekordot is felállítani. A jelenlegi rekord teljes felszereléssel – körülbelül 10 kilogrammos hátizsákkal – 57 nap. Én ezt szeretném 55 napra javítani.
Tíz kilogramm plusz víz?
– Igen, és ehhez még hozzáadódik 2–2,5 liter víz is. Attól függ, hol lehet újratölteni a készleteket, ezt előre meg kell tervezni.
Napi 45–50 kilométer mellett hogyan oldod meg a táplálkozást?
– Multivitaminokat, ízületvédő készítményeket és energiaszeleteket viszek magammal. Reggelente általában a szálláson eszem, vagy vásárolok valamit egy boltban. Néha egyszerű ételeket magamnak is elkészítek.
Hol alszol? Hotelben vagy sátorban?
– Többnyire olcsó apartmanokban. A hotelek túl drágák. A regeneráció kulcsfontosságú, hiszen napi átlagban 47 kilométert kell teljesítenem, ami minden nap több mint egy maraton.
A sátorozás nem lenne ideális: rosszabb az alvás, nincs zuhanyzó… néhány nap után valószínűleg senki sem szeretne a közelemben lenni. 😄
Hogyan készülsz fel egy ilyen kihívásra?
– Rendszeresen futok, heti 50–70 kilométert. Hétvégente félmaratonokat, maratonokat vagy hosszabb túrákat teljesítek. Például egy 100 kilométeres gyalogtúrát Budapest és Tata között, amelyre 24 órás szintidő van.
Hogyan maradsz motivált?
– A motiváció túl van értékelve. Én fegyelemből csinálom.
Ha valaki kizárólag a motivációra támaszkodik, nagyon gyorsan feladja. Túrázás közben mindig eljön az a pillanat, amikor azt kérdezed magadtól: „Miért csinálom ezt? Mindenem fáj, csak haza akarok menni.”
Ez mindig megtörténik.
Ilyenkor egyszerűen továbbmegyek. Néhány perc múlva pedig elmúlik.
Mi fog a legjobban hiányozni az 55 nap alatt?
– A családom. Van egy feleségem, két gyermekem és három kutyánk.
Mindig egyedül vagy?
– Tavaly a feleségem minden hétvégén meglátogatott, egészen addig, amíg a sérülés miatt abba nem kellett hagynom. Idén ez nehezebb, mert új munkahelyen kezdett, így valószínűleg kéthetente tudunk találkozni.
Ez logisztikai szempontból is nagy segítség: tiszta ruhákat hoz, a használtakat pedig hazaviszi kimosni. Az útközbeni kézi mosás azért mégsem ugyanaz.
Hány pár cipőre lesz szükséged?
– Valószínűleg négyre. Papíron egy pár körülbelül 1000 kilométert bír, de a nyári hőségben ez jóval kevesebb.
Végül: a túrázás szeretetén kívül mi az igazi oka annak, hogy belevágsz ebbe a rendkívüli vállalkozásba?
– Magyarországon egyre erősebb a társadalmi megosztottság. Sokszor ellenfélként tekintünk egymásra, nem pedig embertársainkra.
Szeretnék példát mutatni arra, hogy a szakadékok áthidalása lassú folyamat, amelyhez türelemre és kitartásra van szükség.
Arra szeretném emlékeztetni az embereket, hogy a véleménykülönbségeink ellenére nagyon sok közös tapasztalatunk, reményünk és problémánk van.
Mert a legfontosabb eredményeket nem zsűrik döntik el.
Azokat napról napra, lépésről lépésre, fegyelemmel kell kiérdemelni.
Ha szeretnéd követni Jakab Győző július 1-jén induló útját – akár csak virtuálisan –, akkor csatlakozz hozzá a Facebookon és az Instagramon.
