A kedves feleségemet én leptem meg ezzel a római úttal – bár azért amolyan közös megegyezéses meglepetés lett belőle. 😊 Tudtam, hogy régi álma, hogy egyszer kettesben elutazzunk, és együtt fedezzünk fel egy olyan várost, ahol korábban egyikünk sem járt. Így esett a választás Rómára.
És milyen jó választás volt.
Bár sok helyen jártam már a világban, Rómában életemben először vagyok én is és Ő is. Tegnap, az érkezésünk után még Tündével sétáltunk ezeken az utcákon, néztük a várost, próbáltunk minél többet magunkba szívni belőle. Ma reggel pedig, amikor Róma még éppen csak ébredezett, futócipőt húztam, és bejártam a reggeli körömet: a szállásunktól az Angyalvárhoz futottam, onnan a Piazza Navonára, majd tovább a Pantheonhoz. A Pantheontól a Trevi-kúthoz vezetett az utam, onnan a Spanyol lépcsőhöz, majd a Piazza del Popolón át vissza a szállásra.
Ez mindkettőnknek az első római útja, ezért különösen jó érzés volt, hogy ugyanazokat a helyeket, amelyeket tegnap együtt fedeztünk fel, ma reggel futva is megismerhettem. Tegnap még Tündével sétáltunk ezeken az utcákon, ma hajnalban pedig futóként tértem vissza.
Az első reggelem az Örök Városban két okból is különleges lett.
Az egyik nagyon egyszerű: a felkészülés nem állhat meg csak azért, mert éppen nyaralunk. Nagyon komolyan veszem azt, amire készülök, ezért nálam nincs olyan, hogy most néhány nap kimarad, aztán majd otthon folytatom. Ha van egy cél, ami igazán fontos, akkor azért minden nap tenni kell valamit. Akkor is, amikor kényelmesebb lenne tovább aludni. Akkor is, amikor éppen több mint ezer kilométerre vagy otthonról.
És ez egy ponton már nem motiváció kérdése.
A motiváció elindít. A fegyelem viszont akkor is továbbvisz, amikor a motiváció éppen sehol sincs. Nem kell minden reggel lelkesnek lenni. Nem kell minden edzés előtt úgy érezni, hogy most aztán megváltjuk a világot. Egyszerűen tudnod kell, hogy mit ígértél meg saját magadnak – és meg kell csinálnod.
A másik ok viszont sokkal egyszerűbb: ha már életemben először Rómában vagyok, hogyan lehetne ennél szebb edzőpályám?
Tegnap ugyanitt még kézen fogva, városnézőként jártunk. Ma hajnalban futóként tértem vissza. Ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek, mégis egészen más Róma. Csendesebb, lassabb, ébredező. És közben arra gondoltam, milyen különös ajándék, amikor az ember egy új várost először gyalog fedez fel azzal, akit szeret, majd másnap reggel futva is megismeri.
Most csak egyetlen, futás közben készült képet teszek ide. A többi majd később érkezik. A közös fotókkal pedig óvatosan bánok – azokat csak akkor tehetem majd közzé, ha a feleségem jóváhagyta, hogy a hajam „jólvan fésülve” rajtuk. 😄❤️
Első alkalom Rómában.
Első futás az Örök Városban.
És még egy edzés, amit nem hagytam ki.
És lesz meg itt három reggel és három újabb futás… 😉
Mert ha valami igazán fontos neked, egy idő után már nem azt kérdezed magadtól, hogy van-e kedved hozzá.
Felveszed a futócipőt.
És elindulsz.
🐺
