Előbb el kell tévedned

Előbb el kell tévedned

„Ahhoz, hogy megtaláld önmagad, előbb el kell tévedned.”

Sokáig azt hisszük, hogy az élet arról szól, hogy megtaláljuk a helyes utat. Hogy tudnunk kell, merre tartunk, mit akarunk, kik vagyunk. Mintha valahol létezne egy térkép, amelyen minden kanyar előre be van jelölve, és a dolgunk csupán annyi lenne, hogy ne térjünk le róla.

Pedig talán éppen fordítva van.

Vannak dolgok, amelyeket csak akkor tudunk meg magunkról, amikor elfogynak a biztos pontok. Amikor nem látjuk a következő jelzést. Amikor már nem működnek a régi válaszaink, és nincs más választásunk, mint továbbmenni úgy, hogy fogalmunk sincs, hová vezet az út. Az elveszettség ilyenkor nem feltétlenül kudarc. Néha átjáró.

Mert amikor eltévedsz, lassan lehullik rólad mindaz, amiről addig azt hitted, hogy te vagy. A szerepek. Mások elvárásai. A megfelelési kényszer. A biztonságot adó történetek, amelyeket évek óta mesélsz magadról. És amikor ezekből egyre kevesebb marad, egyszer csak ott állsz saját magaddal szemben. Nem azzal, akinek lenned kellene. Hanem azzal, aki valóban vagy.

Talán ezért szeretem annyira az utat. Mert az út nemcsak kilométereket vesz el az emberből. Elveszi a fölösleget is. A hosszú órák, a fáradtság, a csend, a bizonytalanság lassan lecsiszolják mindazt, amit magunkra építettünk. Egy idő után már nincs kinek bizonyítani. Nincs szerep, amit el kellene játszani. Csak a következő lépés marad.

És valahol ebben a látszólagos elveszettségben történik valami különös: már nem keresed önmagad. Egyszerűen találkozol vele.

Lehet, hogy néha azért kell letérnünk arról az útról, amelyről azt hittük, hogy nekünk szánták, hogy végre rátaláljunk arra, amelyik valóban a miénk.

És talán a végén rájövünk arra is, hogy soha nem voltunk igazán elveszve.

Csak hazafelé mentünk.

🐺

Előbb el kell tévedned
Előbb el kell tévedned
Bejegyzés megosztása

További bejegyzések