A farkas veszélyes. Futni a Farkas utcában pedig különösen veszélyes lehet. 🐺😄
Legalábbis erre következtettem, amikor a Farkas utcában megláttam a figyelmeztetést, hogy „Vigyázat! A járdán közlekedni veszélyes.” Na jó, csak viccelődöm, de azért biztos, ami biztos, nem álltam meg túl sokáig. Még a magányos farkas sem sebezhetetlen… 🙂
A viccet félretéve, a mostani hetekben tudatosan készítettem fel a szervezetemet arra, ami július 1-jétől vár rám a Kékkörön. Az egyik legnagyobb ellenfél ugyanis nem a szintemelkedés, nem a kilométerek száma, hanem a nyári hőség. A nagy meleg alatt napi 40-50 kilométereket gyalogolni komoly terhelést jelent a szervezet számára, ezért ezt sem lehet a véletlenre bízni.
Az elmúlt hetekben ezért szándékosan a legmelegebb napokon futottam. Nem az volt a cél, hogy rekordokat döntsek vagy gyors tempót fussak. Éppen ellenkezőleg. Ilyenkor lassabban halad az ember, figyel a pulzusára, figyel a folyadékbevitelre, és hagyja, hogy a szervezete fokozatosan alkalmazkodjon a körülményekhez. A fejlődés ilyenkor nem a tempóban mérhető, hanem abban, hogy a test egyre jobban képes elviselni a terhelést.
A Garmin órám folyamatosan követte a hőhöz való alkalmazkodásomat, és ezen a héten, hétfőn elértem a 100%-os hőakklimatizációt. Ez persze nem jelent sérthetetlenséget, és nem azt jelenti, hogy a kánikula többé nem veszélyes. Csupán azt, hogy a szervezetem megkapta azt az időt és lehetőséget, amire szüksége volt ahhoz, hogy felkészültebben álljon a kihívás elé.
Sokan hajlamosak lebecsülni a meleget, pedig a hőség ugyanúgy ellenfél, mint egy meredek emelkedő vagy egy hosszú, fárasztó nap. A testet nem lehet egyik napról a másikra hozzászoktatni ehhez. Türelem kell hozzá, fokozatosság és alázat. Mert a cél nem az, hogy hősök legyünk, hanem az, hogy épségben érjünk célba.
Július 1-jén elindulok.
És amikor majd a legforróbb délutánokon is tovább kell menni, remélem, hogy ezek a mostani, izzadsággal teli edzések visszaköszönnek majd, és segítenek egy újabb lépést megtenni.
Mert a hosszú utakra nem az indulás napján készül fel az ember.
Hanem azokon a csendes hétköznapokon, amikor senki sem látja a munkát.
🐺
