„Többszáz ösvény vezet fel a hegyre, mindegyik ugyanoda vezet, így nem számít, melyik utat választod.
Csak az vesztegeti az időt, aki körbe-körbe járja a hegyet, és azt mondja mindenkinek, hogy rossz az úton halad.”
Hindu közmondás
A hegy ugyanaz.
Csak az ösvények különböznek.
Valaki meredek kaptatókon kapaszkodik felfelé.
Valaki hosszabb, lankás szerpentineken halad.
Van, aki egyedül megy, van, aki közösségben.
Van, aki csendben, van, aki imával.
Van, aki vallásnak nevezi az útját.
Más egyszerűen csak életnek.
De a hegy nem kérdezi, hogy honnan indultál.
Nem érdekli, hogy buddhista vagy, keresztény, ateista, zarándok vagy túrázó.
Nem érdekli, hogy meditálsz-e, imádkozol-e, vagy csak lépsz egyet a másik után.
A hegy csak egy dolgot kér:
menj.
A baj ritkán az, hogy különböző ösvényeken járunk.
A baj akkor kezdődik, amikor valaki megáll félúton, és elkezdi magyarázni, hogy mindenki más rossz irányba megy.
Nem halad tovább.
Nem néz fel a csúcs felé.
Nem figyel a saját lépéseire.
Csak vitatkozik.
Az igazság az, hogy aki valóban úton van, annak nincs ideje mások ösvényét kritizálni.
Mert tudja, hogy a hegy hosszú.
És a saját útja is éppen elég kihívást tartogat.
A bölcs ember ezért nem vitatkozik azon, ki melyik ösvényen halad.
Csak megy tovább.
És néha, amikor találkozik valakivel az úton, csak ennyit mond:
„Jó utat.”
A hegy tetején pedig végül mindenki ugyanazt látja.
Ugyanazt az eget.
Ugyanazt a csendet.
Ugyanazt a végtelen horizontot.
És akkor már teljesen mindegy lesz,
hogy ki melyik ösvényen érkezett oda.
