Sokan kérdezik tőlem. Néha kimondva, máskor csak a tekintetükben látom a kérdést: Miért mész már megint? Mit keresel odakint? Menekülsz valami elől?
A válasz egyszerű. És mégis nehéz.
Mert nem menekülök.
A farkas nem menekül.
A farkas nem fut semmi elől sem. Nem néz rémülten vissza az erdő sötétjébe, nem kerüli ki az akadályokat, nem keres kerülőutat. A farkas megy. Az orrát az ég felé emeli, a szélbe szimatol, és elindul. Mert belülről hajtja valami. Egy ösztön. Egy hívás. Egy belső hang, amit csak az hall, aki igazán figyel. És én figyelek. Már egy ideje figyelek. Ezért indulok újra és újra. Ezért megyek.
Nem azért indulok, hogy elkerüljek valamit, hanem hogy közelebb kerüljek valamihez.
Valamihez, amit nem tudsz megtalálni a zajban. Amit nem tudsz kiolvasni a képernyők fényében, és nem tudsz kiszűrni az emberek zaja közül. A csendhez megyek. A magányhoz, ami nem egyenlő az egyedülléttel, hanem annak az ellenkezője: egy mély, bensőséges kapcsolódás önmagammal.
A futó sem menekül. A futó azért fut, mert az úton válik önmagává. Mert minden lépéssel letisztul. Minden izzadságcsepp egy régi gondolatot visz magával. És én is így gyalogolok. Így mászom. Nem el, hanem befelé.
Mert amikor a testem fáradni kezd, a lelkem ébred. Amikor a térdem reszket, a szívem erősödik. Amikor a világ elhalkul körülöttem, akkor végre meghallom a saját hangomat.
A farkas nem magyarázkodik. Nem érvel, nem indokol. Egyszerűen megy. Mert tudja, hogy csak az út közepén, a sziklákon, az esőáztatta ösvényeken válik teljessé. Ott, ahol minden lépés egy döntés. Ott, ahol senki más nem hallja meg a hangodat, csak te.
És ott, abban a végtelen csendben, végre megszűnik a kérdés.
Nem az a fontos, hogy miért mész, hanem hogy mész.
Sokan a célért indulnak. Én az útért. Mert nekem az út maga a cél.
És ha néha ránézek a lábnyomomra a sárban, tudom: ott, abban a pillanatban, abban a nyomorult kis semmiségben, ott vagyok én. Teljesen.
Mert amikor megyek – farkasként, vándorként, emberként – akkor vagyok leginkább önmagam. Akkor nem kell megfelelni. Akkor nem kell szerepet játszani. Akkor nem kell megérteni.
Csak lenni.
És ez minden kérdésre válasz.
🐺🚶🏔🫶
