🖲 Szajki-tavak ➡️ Ötvös ➡️ Kisvásárhely ➡️ Sümeg ➡️ Sarvaly erdészház ➡️ Zalaszántó
📆2025.06.24.
🚶: 52 km
⛰⬆️: 351
⛰⬇️: 314 m
⏰: 9h39min
Sum: 970 km
%: 35,9%
Miért gyalogol a farkas?
– Miért mész? – kérdezte a hang.
Nem a külvilágban szólalt meg, hanem bennem. Olyan csendesen érkezett, mint a hajnal első fényei, amikor még az erdő is visszatartja a lélegzetét.
– Miért gyalogolsz nap nap után? Mire jó ez az egész?
Először nem válaszoltam. Csak mentem tovább. A lábaim tudták az irányt, a testem érezte az ösvényt. A hang viszont nem tűnt el. Újra megszólalt, már halkabban, szinte suttogva, mint a szél, amikor belesimul a fák ágai közé.
– Nem fáradtál még bele? Nem lenne jobb megállni? Hazatérni?
Ekkor megálltam. Nem a testem miatt, hanem a lélek miatt. Mert tudtam, hogy ez nem egy kérdés volt – hanem egy tükör.
És a farkas válaszolt.
– Nem azért megyek, hogy eljussak valahová. Hanem mert ha megállnék, elfelejteném, ki vagyok.
A farkas nem keresi a célt. Nem térképet néz. Nem számolja a kilométereket. Ő csak érzi a szelet, hallgatja az avar neszét, és figyeli a világ rezdüléseit. A farkas nem rohan – hanem jelen van. És minden lépésével emlékezteti magát arra, hogy él.
Én is ilyen lettem az úton. Egy vándor, akinek minden lépése imádság. Minden napja szertartás. Minden fájdalma tanítás. A magány nem ellenség többé – hanem társ. Mert a farkas sosem teljesen egyedül van. Vele van az erdő. A csend. A múlt. És az ösztön, ami hívja tovább.
Aki nem gyalogolt még hosszú utakat, az talán nem érti: a mozgás nem mindig menekülés. Néha épp az a módja, hogy megérkezzünk. Önmagunkba. A sebzett, tépett, de igaz énünkbe.
A farkas bennem nem dühből mozog. Nem bizonyítani akar. Hanem visszatérni valami ősihez, valami tisztához. A hegyekhez. A kövekhez. A naphoz, ami éget. A szélhez, ami szétfújja a gondolatokat.
És amikor a testem fáj, amikor a lábam sajog, amikor a vállamat nyomja a zsák, a farkas nem panaszkodik. Csak tovább megy. Mert tudja:
a lélek nem nyugszik addig, amíg meg nem járta a saját útját.
Néha megkérdezik tőlem, mit keresek. Mit remélek ettől az egésztől. És ilyenkor csak ennyit mondok:
– A farkas nem kérdez. A farkas gyalogol. Mert az út nem kívül van. Hanem belül. És ha nem indulok el rajta, elveszítem magam.
„Nem a cél számít.
Hanem az, aki a lépteid mögött jár.”
Az Út Magányos Farkasa
