33.
2 800 000.
79.
Az elmúlt hetekben csepegtettem néhány számot. Nem véletlenül. Mindegyik ugyanahhoz a történethez tartozik. Ahhoz, amelynek a részleteit október 18-án, a 49. születésnapomon fogom elmondani.
Most jöjjön még egy információ.
Nincs pihenőnap.
Persze ebben önmagában még nincs semmi új. Idén sem volt. Hét héten, 2597 kilométeren keresztül minden egyes nap mentem tovább. Nem volt olyan reggel, amikor azt mondhattam volna: ma nem kell elindulni. Voltak könnyebb napok és voltak kegyetlenül nehezek, de teljes pihenőnap nem volt.
Jövőre sem lesz. Csakhogy ami jövőre vár rám, az testileg és lelkileg is egy egészen más szintű kihívás lesz.
Éppen ezért a felkészülésben is próbálom már most modellezni azt, ami majd vár rám. Hetente hat edzésnapom van, és egyetlen pihenőnap. Arra az egyre szükség van: kell időt hagyni az izmoknak, az ízületeknek és az egész szervezetnek, hogy valamennyire regenerálódjon. A másik hat nap viszont szándékosan követi egymást. Nem szeretném, ha a testem ahhoz szokna hozzá, hogy egy komolyabb terhelés után automatikusan jár neki egy szabadnap. Meg kell tanulnia azt is, milyen úgy újra elindulni, hogy az előző nap még ott van a lábakban.
Mert jövőre pontosan ez vár rájuk. Folyamatos terhelés. Újra és újra. Pihenőnap nélkül.
Ma például 33 kilométert futottam. Természetesen teljesen véletlenül pont 33-at. Mert nálam a számoknak soha nincs plusz jelentése. 😄
Ha pedig már így alakult, tekintsük ezt egy kisebb áldozatnak a futás, a túrázás és a számok isteneinek. Úgy látszik, mostanában különösen kedvelik ezt a számot.
A történet pikantériája, hogy holnap is hosszú futás következik.
Mert 33 kilométer önmagában szép dolog. De most nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy ma mennyit tudok futni. Sokkal inkább az, hogy mit tudok csinálni másnap azokkal a lábakkal, amelyekben már benne van a tegnap. Aztán mit tudok csinálni harmadnap. Negyednap. Ötödnap. És újra a hatodikon.
Talán éppen ez lesz a következő kihívásnak is az egyik legnehezebb része. Nem egyetlen hatalmas napot kell majd kibírni. Hanem minden este úgy lefeküdni, hogy tudom: reggel újra menni kell. És lesznek napok, amikor valószínűleg nem is a lábaimat lesz a legnehezebb rávenni a folytatásra, hanem a fejemet.
Ehhez kapcsolódik a 33. Ehhez kapcsolódik a 79. És valahol ebből születik majd meg az a bizonyos 2 800 000 lépés is.
Ennél többet egyelőre nem mondok.
Csak annyit: idén megtanultam, milyen pihenőnap nélkül végigmenni egy úton.
Jövőre azt szeretném megtudni, meddig lehet ezt még tovább vinni.
Október 18-án minden szám a helyére kerül.
A Végtelenen túl.
Beyond the Infinity.
A végtelen csak a kezdet volt.
🐺
