Discipline

Futás és fegyelem

„A fegyelem nem azt jelenti, hogy mindig könnyű elindulni.
Hanem azt, hogy akkor is elindulsz, amikor nehéz.”

Az utóbbi napokban reggelente észrevettem magamon, hogy húzom az időt a futás előtt.

Nem azért, mert ki akarom hagyni.
Az fel sem merül bennem.
Tudom, hogy menni fogok.
Csak… az indulás nehéz.

Ott ülök a konyhában a kávéval.
Megnézem az időjárást.
Megigazítom a felszerelést.
Még egy perc.
Aztán még egy.

Mintha az elme próbálná kitolni azt a pillanatot, amikor fel kell állni, fel kell venni a cipőt, és ki kell lépni az ajtón.
Mert valójában ez a legnehezebb része az egésznek.

Nem a kilométerek.
Nem az emelkedők.
Nem a fáradtság.
Hanem az első lépés.

Az a rövid átmenet a kényelmes meleg lakás és a hideg reggel között.
A nyugalom és az erőfeszítés között.

De minden nap ugyanúgy végződik a történet.
Felállok.
Felveszem a cipőt.
Kilépek az ajtón.

És onnantól már minden a helyére kerül.
A test emlékszik a ritmusra.
A lábak megtalálják a tempót.
Az elme pedig lassan elcsendesedik.

És akkor rájövök valamire.
Nem az számít, hogy mennyire könnyű elindulni.
Az számít, hogy minden reggel végül elindulsz.

Mert a kitartás nem a nagy pillanatokban születik.
Hanem ezekben a csendes, hétköznapi reggelekben,
amikor egy ember egyszerűen felveszi a futócipőt
és elindul.

🐺

Discipline
Discipline
Bejegyzés megosztása

További bejegyzések