Vannak dolgok, amiket nem lehet megtanulni az internetről.
Csak azoktól, akik már megjárták az utat.
A hétvégén egy számomra rendkívül értékes és inspiráló beszélgetésben volt részem. Telefonon sikerült hosszabban beszélgetnem Rakonczay Gáborral, akinek az extrém sportteljesítményei, kitartása, mentális ereje és emberfeletti vállalkozásai régóta hatalmas tiszteletet ébresztenek bennem.
Nemrég Szegeden, az Art Hotelben tartott előadása után személyesen is találkoztunk, és akkor merült fel bennem, hogy szeretném kikérni a véleményét a jövő évi nagy kihívásommal kapcsolatban. Gábor pedig rendkívül közvetlenül és barátilag felajánlotta, hogy szívesen megosztja velem a tapasztalatait.
Így aztán a hétvégén hosszasan beszélgettünk a „Végtelenen túl” projektemről, amelynek során 2027 májusában, 33 nap alatt szeretném futva teljesíteni a közel 2600 kilométeres Országos Kékkört.
És hogy mit kaptam ettől a beszélgetéstől?
Sokkal többet, mint amire előzetesen számítottam.
Beszéltünk a futásról, a rendkívüli fizikai és mentális terhelés kezeléséről, a megfelelő felszerelés kiválasztásáról, a frissítésről, a táplálkozásról, a logisztikáról, a tervezés apró, de annál fontosabb részleteiről, és magáról a felkészülésről is rengeteg hasznos tanácsot kaptam.
Rengeteg olyan ötletet és tanácsot adott, amelyekre magamtól valószínűleg soha nem gondoltam volna.
Olyan apróságoknak tűnő, mégis kulcsfontosságú szempontokra hívta fel a figyelmemet, amelyek egy több mint egy hónapon át tartó extrém fizikai megterhelés során akár a siker és a kudarc közötti különbséget is jelenthetik.
És éppen ez volt számomra az egész beszélgetés egyik legnagyobb tanulsága.
Ma már szinte minden információ elérhető az interneten. Edzéstervek, táplálkozási tanácsok, felszereléstesztek, tudományos cikkek és szakértői vélemények ezrei állnak rendelkezésünkre.
De van valami, amit nem lehet egyszerűen letölteni, elolvasni vagy néhány kattintással megszerezni.
A megélt tapasztalat.
Az a tudás, amely hosszú évek, elképesztő fizikai megpróbáltatások, fájdalmak, hibák, kudarcok és újrakezdések során születik meg. Amikor az ember nem könyvekből tudja, mi történik a testtel és az elmével az extrém terhelés határán, hanem azért, mert ő maga már számtalanszor járt ott.
És amikor egy ilyen ember önzetlenül megosztja veled mindazt, amit megtanult, az felbecsülhetetlen érték.
Az idei Kékkör-teljesítésem során 49 egymást követő napon, 2597 kilométeren keresztül rengeteget tanultam saját magamról. Megismertem a határaimat, és sokszor át is léptem azokat.
De minél többet tapasztalok, annál világosabban látom, hogy mennyi mindent nem tudok még.
És talán ez az egyik legfontosabb felismerés.
A valódi fejlődés nem ott kezdődik, amikor már mindent tudni vélünk, hanem ott, amikor képesek vagyunk másoktól tanulni.
A jövő évi kihívásom nem pusztán arról szól, hogy képes leszek-e naponta közel 80 kilométert megtenni 33 egymást követő napon. Arról is szól, hogy mennyire tudatosan, alázattal és körültekintően tudok felkészülni valamire, ami messze túlmutat mindazon, amit eddig teljesítettem.
Ehhez pedig nemcsak erős lábakra, kitartó szívre és rendíthetetlen akaratra lesz szükségem.
Hanem tudásra is. És arra a bölcsességre, hogy felismerjem, kitől érdemes tanulnom.
Gábor, ezúton is szeretném megköszönni, hogy időt szántál rám, és ilyen önzetlenül, barátilag megosztottad velem a tapasztalataidat!
Hálás vagyok minden tanácsodért, minden gondolatodért, és különösen azokért a felismerésekért, amelyekre nélküled talán csak akkor jöttem volna rá, amikor már túl késő.
Remélem, hogy jövőre, amikor ismét útnak indulok, a kapott tanácsok közül minél többet sikerül majd a gyakorlatban is kamatoztatnom.
És remélem, hogy egyszer ez a kép is valósággá válik: nemcsak beszélgetünk a futásról, hanem valóban együtt is futhatok majd Gáborral. Ki tudja — talán a Kékkör-kihívás egyik szakaszán csatlakozik hozzám, és futhatunk együtt egy rövidebb vagy akár egy hosszabb szakaszt is.
Mert bár az utat nekem kell végigfutnom, egyre inkább megtapasztalom, hogy a legnagyobb utakat sem feltétlenül egyedül tesszük meg.
Vannak, akik velünk futnak. Vannak, akik segítenek. És vannak, akik néhány jó tanáccsal olyan messzire juttatnak bennünket, ahová nélkülük talán soha nem jutnánk el.
A Végtelen csak a kezdet volt.
Most pedig, mások tapasztalataiból is tanulva, készülök arra, ami a Végtelenen túl vár rám.
🐺 Az Út Magányos Farkasa
