Van valami különös abban a pillanatban, amikor az ember tekintete üresen réved előre. A külvilág számára semmi nem történik. A szem egy pontra tapad, vagy talán még arra sem. De belül, a fejünkben, épp ilyenkor születik a legnagyobb zaj. Gondolatok száguldanak keresztül, egymásnak csapódnak, felvillannak és elhalnak, mint meteorok az éjszakai égbolton. A semmibe nézés tehát csak látszat. Valójában a „minden” van jelen, minden, amit hordozunk, amit megéltünk és amire vágyunk.
Ez a fajta állapot valójában mély meditáció is lehet – csak épp tudtunkon kívül. Nem kell hozzá lótuszülés, sem mantra, elég egy szék, egy ablak, vagy akár a Tisza gátjának töltése, ahol megállunk egy pillanatra. A test tétlen, a szem üres, de az elme utat tör magának. A felszín mögött ott vannak a múlt sebei, a jövő tervei, a jelen kérdései. Mint amikor a tó vizét nyugodtnak látjuk, de a mélyben ezer apró áramlat dolgozik.
A farkas, ha felül a hegygerincre, látszólag ugyanígy „semmibe néz”. De valójában minden idegszála figyel: hallja a szél útját, érzi a föld rezdülését, szagokból olvassa az élet láthatatlan jelenlétét. Ő is egyszerre van jelen a „semmi látványában” és a „minden érzékelésében”. Az emberi lélek működése ugyanez: kifelé semmi, befelé minden.
És talán épp ezekben a pillanatokban érkeznek meg a nagy felismerések. Amikor nem erőltetjük, amikor nem kergetjük a választ, csak hagyjuk, hogy legyen. A semmi teret ad a mindennek. Egy üres lap, amin hirtelen kirajzolódik egy gondolat. Egy csendes szünet, amiben megszületik a következő mondat. Egy mozdulatlan tekintet, amely mögött megérik egy döntés.
Az ember legtöbbször fél a semmitől.
A csöndtől, az ürességtől, a látszólagos tétlenségtől.
Pedig ezek adják a legnagyobb ajándékot: a lehetőséget, hogy újra meghalljuk magunkat.
Hogy a minden, ami bennünk van, előbújhasson.
A semmibe nézni tehát nem elvesztegetett idő.
Ez maga a kapu, amelyen át eljutunk a saját belső végtelenünkhöz.
És ahogy a farkas ül a hegyen, csendben, mozdulatlanul, úgy ülhetünk mi is saját életünk peremén. Kívülről úgy tűnik, hogy nincs ott semmi. De belül ott van a világ minden rezdülése, minden kérdése és minden válasza.
Mert néha a semmibe nézve találjuk meg a mindent.
