Az egyik a jelen.
A másik a jövő.
Amikor ma reggel futni indultam, valójában nem csak a mai tizenöt kilométerért futottam.
Nem csak a mai napért.
Nem csak azért, hogy kipipáljak egy újabb edzést a naptárban.
Valahol egy másik időben is futottam.
Egy olyan napért, amely még nem érkezett el.
Egy júliusi hajnalért.
Egy első lépésért.
Egy hosszú útért.
A legtöbb ember a jelent látja.
Azt a futót, aki éppen ott halad előtte az utcán vagy az erdei ösvényen.
Azt a néhány kilométert, amit aznap teljesít.
Pedig a futó valójában mindig a jövőjével beszélget.
Minden edzés egy üzenet.
Egy levél, amit a mai önmagunk ír annak az embernek, aki majd egyszer ott áll a rajtvonalnál.
Vagy aki egy nehéz emelkedő közepén kapaszkodik felfelé.
Vagy aki már fáradt, kimerült és bizonytalan.
A mai kilométerek azt üzenik neki:
„Ne félj. Dolgoztam érted.”
Sokszor mondják, hogy a motiváció múlandó.
Igazuk van.
De a szokások nem azok.
A motiváció hangulat kérdése.
A szokás döntés kérdése.
És minden olyan reggel, amikor akkor is elindulunk, amikor nincs kedvünk, egy újabb téglát rak le abból a hídból, amely a jelenből a jövő felé vezet.
Most, ahogy közeledik a Kékkör indulása, egyre többször érzem ezt.
A futásaim már nem csak futások.
A gyaloglásaim már nem csak gyaloglások.
Minden egy kicsit több lett.
Minden egy párbeszéd köztem és azzal az emberrel, aki július elsején elindul majd, és több mint másfél hónapon keresztül úton lesz.
Aki naponta közel ötven kilométert szeretne megtenni.
Aki néha fáradt lesz.
Néha magányos.
Néha bizonytalan.
És akinek jó lesz tudnia, hogy a korábbi önmaga nem hagyta cserben.
Hogy hónapokkal korábban már elkezdett dolgozni érte.
Valójában ezért szeretem a futást.
Mert emlékeztet valamire, amit az élet más területein is hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Arra, hogy a jövő nem egy hely, ahová egyszer majd megérkezünk.
A jövő valami, amit ma építünk.
Lépésről lépésre.
Döntésről döntésre.
Kilométerről kilométerre.
És amikor egyszer elérkezik az a nap, amelyre készültünk, gyakran rájövünk valamire.
Arra, hogy nem is a cél változtatott meg bennünket.
Hanem az az ember, akivé az odavezető úton váltunk.
0 II ♾️
Az Út Magányos Farkasa
🐺
