Kitörés 60 Teljesítménytúra
Sikerült.
11 óra 30 perc alatt.
Az eddigi második legjobb időm.
De az idő most sem több, mint lenyomat.
Ami igazán számít, az az út minősége.
A 23. kilométerig, a Virágos-nyeregig egyedül haladtam.
Futva.
Kocogva.
Tempósan.
A sötét erdőben a fejlámpa fénye csak néhány métert mutat előre.
Nem látod a teljes emelkedőt.
Nem látod a végét.
Csak a következő lépést.
És valójában ennyi az élet is.
A sötétben minden élesebb.
A légzésed hangosabb.
A lépteid ritmusa mélyebb.
A gondolataid tisztábbak.
Teljesen másképp koncentrálsz.
Másképp érzékeled a világot.
És a Világ is másképp lát Téged.
A nappal felszínes.
Az éjszaka őszinte.
A Virágos-nyeregnél csatlakozott hozzám a legjobb barátom, a túra-testvérem, Balog Zoltán. Onnantól 35 kilométeren át együtt haladtunk egészen a szomori célig.
Sokat beszéltünk.
A tempó közös volt.
A lépés összeért.
Az emelkedőkön pedig ugyanaz a belső csend vitt minket.
Van valami különleges abban, amikor két ember nem egymás ellen, hanem egymás mellett halad.
Nem húzzuk egymást.
Nem bizonyítunk.
Csak megyünk.
A végére „kellemesen” elfáradtunk.
Az a jóleső, mély fáradtság.
Amikor az izmok nehezek, de a lélek könnyű.
Fontos számomra kimondani:
soha nem érdekelt a túra köré épített náci, szélsőjobboldali ideológia.
Ezek az eszmék távol állnak tőlem.
Nem azonosulok velük.
Nem ezért megyek.
Engem a sportértéke érdekel.
A nehézsége.
A különlegessége.
Az ellenőrzőpontok hülönleges hangulata.
Az éjszakai teljesítés.
A belső küzdelem.
A hegy nem politizál.
Az emelkedő nem ideológia.
A 60 kilométer nem kérdezi, miben hiszel.
Csak azt kérdezi:
lépsz-e tovább, amikor fáradt vagy?
A sötétben eltűnnek a címkék.
Marad az ember.
A pulzus.
A légzés.
A lépés.
És valahol ott, a Budai-hegység fekete csendjében újra megérted, miért vagy úton.
Nem múltért.
Nem zászlókért.
Nem jelszavakért.
Hanem azért a tiszta, belső szabadságért, amit csak akkor érzel, amikor 50 kilométer után még mindig mész.
Amikor a tested a teljesítőképessége határán van, de a szíved nyugodt.
Hatodszor teljesítettem.
De minden alkalommal más emberként érkezem meg.
A Magányos Farkas néha egyedül halad.
Néha testvérrel az oldalán.
De mindig a saját útján. 🐺



