A futás nem ígér semmit.
Nem ad státuszt, nem oszt címeket, nem kér igazolást.
Csak egy dolgot kér: hogy elindulj.
Nem kell hozzá meghívó.
Nem kell hozzá tagság.
Nem kell hozzá „készen állni”.
Kilépsz az ajtón, és az út már ott van.
Nem kérdezi, honnan jössz.
Nem érdekli, mennyid van.
Nem méri fel a múltadat.
A futásban nincs hierarchia.
Csak lépések vannak.
Légzés.
És az a csendes döntés, hogy ma is mozgásban maradsz.
Lehetsz lassú.
Lehetsz fáradt.
Lehetsz tele kérdésekkel.
Az út nem vitatkozik veled.
Felvesz.
És visz tovább.
Ezért erős a futás.
Mert nem adja — hanem visszaadja a szabadságot.
Nem valamit tesz hozzá az életedhez,
hanem leveszi rólad mindazt, ami nem vagy.
És amikor futsz,
nincs szükséged magyarázatra.
Csak mész.
Az út pedig mindig ott lesz.
Csendben.
Türelmesen.
Várva rád.
