„Az álmaid nagyságának mindig meg kell haladnia azt, amire jelenleg képes vagy.
Ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor nem elég nagyok.”
Ellen Johnson Sirleaf
Három-négy nappal ezelőtt megszületett bennem egy új projekt gondolata. Először csak egy ötlet volt, egy újabb „mi lenne, ha…?”, amelyet az ember egy darabig forgat a fejében, próbál racionálisan végiggondolni, aztán időnként inkább megpróbál félretenni, mert túl nagynak, túl merésznek, talán egyenesen őrültségnek tűnik. Ez most még számomra is annak tűnik. Ha őszinte vagyok, ez a terv engem is megijeszt. Nem kicsit. Pontosan azért jutott eszembe újra és újra a fenti idézet: talán egy álomnak valóban túl kell nyúlnia azon, amire az ember jelenleg képesnek gondolja magát. Mert ha már az első pillanatban biztosan tudnám, hogy képes vagyok rá, akkor valószínűleg nem lenne elég nagy.
Néhány nap alatt azonban történt bennem valami.
A repülésben és a hajózásban létezik egy kifejezés: „Point of No Return” – a visszatérés nélküli pont.
Eredetileg azt a pontot jelenti egy út során, amely után a rendelkezésre álló üzemanyag már nem elegendő ahhoz, hogy a repülőgép vagy a hajó visszatérjen a kiindulási helyére. Onnantól már nincs visszaút: előre kell menni, a cél felé. Valahogy most én is ezt érzem. Gondolatban átléptem ezt a pontot. Az ötlet már nem egyszerűen egy érdekes lehetőség, amit bármikor félretehetek. Elkezdett bevésődni, elkezdtem tervezni, számolni, gondolkodni rajta – és ami ennél is fontosabb: a felkészülést is elkezdtem rá.
Az idei projektem címe Nulláról a végtelenbe – Zero to Infinity volt. 49 nap alatt, közel 2600 kilométer megtétele után megérkeztem oda, amit akkor jelképesen a végtelennek neveztem. Egy történet végére. Legalábbis akkor azt hittem. Hiszen egy átlagos fizikummal megdöntöttem egy nagyon komoly, nem hivatalos rekordot.
Most azonban egy másik kérdés kezdett el foglalkoztatni: mi van a végtelenen túl? Ha egyszer már eljutottam nulláról a végtelenig, vajon képes vagyok-e továbbmenni?
Innen született meg az új projekt neve is:
„A végtelenen túl” – „Beyond the Infinity”
És ezért lett a hozzá tartozó mondat is az, ami talán mindennél pontosabban kifejezi, mit érzek most:
„A végtelen csak a kezdet volt.” – “Infinity was just the beginning.”
Hogy képes vagyok-e arra, amit most kitaláltam, azt nem tudom. Tényleg nem. Ezúttal sincs bennem az a biztosság, hogy „persze, ezt meg tudom csinálni”. Túl nagy hozzá a vállalás. Talán éppen ez benne a lényeg. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de azt már tudom, hogy meg kell próbálnom. Mert miután az ember gondolatban átlépte a saját Point of No Returnjét, már nem az a kérdés, hogy visszaforduljon-e. Hanem az, hogy hogyan jut el a célig. Nekem pedig innen már nincs más hátra, csak előre: bele kell kezdenem, fel kell készülnöm rá, oda kell állnom a rajthoz, és meg kell próbálnom.
A felkészülés tehát már elkezdődött. Hogy pontosan mire készülök 2027-ben, azt azonban még egy ideig megtartom magamnak. A teljes projektet, a célt és azt, hogy számomra mit jelent majd eljutni a végtelenen túlra, a 49. születésnapomon, 2026. október 18-án jelentem be.
Addig csak ennyit:
A VÉGTELENEN TÚL
A végtelen csak a kezdet volt.
🐺
