Kövess a kékkörön

2025 nyarán már egyszer nekivágtam. A Magányos Farkas elindult, hogy 55 nap alatt körbejárja Magyarország kék ösvényét. Huszonegy napig minden lépés, minden emelkedő, minden hajnal újra és újra megerősítette bennem, hogy jó helyen járok. Aztán eljött a nap, amikor a sors egyetlen mozdulattal átírta a történetet. A 21. napon elestem és megsérültem. Még azon a napon legyalogoltam a hátralévő 18 kilométert – fájdalomból, dühből, elszántságból –, de másnap már nem tudtam elindulni. A test megálljt parancsolt.

Sokan azt mondanák: feladás.
A farkas azonban tudja: ez csak visszavonulás. Gyógyulás. Levegővétel az új üvöltés előtt.

A terv ugyanis nem változott egy pillanatra sem. A cél nem halványult el. A kék vonal még mindig ott fut a térképen – és bennem is.

2026. március 1-jén újra elindulok.
Elölről. Teljes alázattal, teljes szívvel, teljes hittel. Nem úgy, mint aki egyszer már nekikezdett, hanem úgy, mint aki mélyebben érti, mit jelent az út. Mit jelent sérülten megállni. Mit jelent visszatérni.

Mert akadályok mindig lesznek. A farkas azonban sosem a könnyű utat keresi. Hanem az igazat. A tanítót. Azt az ösvényt, amelyen minden lépésben ott van a küzdelem, a csend, a fájdalom, a jelenlét – és végül az a pillanat, amikor eggyé válsz a földdel, a széllel, a céloddal.

2026-ban újra belevágok a 2550 kilométerbe.
Újra keresztülmegyek hegyeken, síkságokon, falvakon, városokon.
Újra megküzdök az esővel, a nappal, a sötéttel.
Újra meghallgatom, amit az út mond.

Mert egy álommal nem lehet alkudozni.
A farkas nem felejt.
A szív nem hátrál.
És az út – az út mindig vár.