Van még valami, amit nem említettem a fő bejegyzésben.
A Pálos 70 első szakaszát – a túra nagyjából egyharmadát, vagyis 26 kilométert a 78,95-ből – teljes bőjtben tettem meg.
Nem ettem semmit, és inni is csak tiszta vizet ittam.
Nem önkínzásból, és nem is próbatételként.
Inkább imádságként.
Egy csendes, belső mantraként, amit minden lépéssel, minden levegővétellel újra és újra elmondtam magamban — minden érző lényért.
Azért, hogy bárhová is jutok ezen az úton, az ne csak rólam szóljon.
Hogy a fájdalomnak, a fáradtságnak, a kitartásnak legyen valami értelme azon túl, hogy én célba érek.
Mert az igazi út mindig több annál, mint amit a láb tesz meg.
Az igazi út a szívben történik.
🙏🐺
