Ne hívj szerencsésnek. Többször buktam el, mint ahányszor te próbálkoztál
Az emberek sokszor hajlamosak azt mondani: „Milyen szerencsés vagy!” Pedig a szerencse legtöbbször csak a látszat. Amit te szerencsének nevezel, az valójában évek kudarcaiból, újrakezdéseiből és soha fel nem adott próbálkozásokból áll össze. A különbség nem abban van, hogy valaki hányszor nyer, hanem abban, hogy hányszor képes felállni a vereség után.
A bukás nem ellenség. A bukás a tanítómester. Minden elhibázott lépés új tapasztalatot ad, minden összedőlt terv új erőt követel. És ahányszor újra nekiindulsz, egyre keményebb, egyre bölcsebb, egyre kitartóbb leszel. Azok, akik félnek a kudarctól, valójában sosem érik el a határaikat, és így a lehetőségeiket sem.
Amikor valaki rám néz, talán csak a sikereket látja: a megtett kilométereket, a hegycsúcsokat, a teljesített célokat. De mögöttük ott van a fájdalom, a fáradtság, a könnyek, a bizonytalanság és az a végtelen számú próbálkozás, ami nem sikerült. És mindez együtt formálta az utat, amin járok. A szerencse nem húzott át viharokon, nem vitt végig a sötétben – csak a kitartás és az akarat.
Az igazi erő nem a győzelmekben rejlik, hanem abban, hogy képes vagy elbukni és újra felállni. Ha valaki „szerencsésnek” nevez, nem látja a valóságot. Nem szerencsés vagyok, hanem kitartó. És a kitartás sokkal erősebb, mint bármilyen véletlen szerencse lehetne.
Minden kudarcom bizonyíték arra, hogy mertem próbálkozni. Hogy nem ültem tétlenül, nem adtam át magam a félelemnek, hanem belevágtam – akkor is, amikor más csak nézte. És ezért nem szégyellem a bukásaimat, sőt: hálás vagyok értük. Mert nélkülük ma nem lennék az, aki vagyok.
És végül: ha egyszer majd siker koronázza a törekvéseimet, az nem a szerencse ajándéka lesz, hanem az összes elbukott próbálkozásom gyümölcse.
Ezért ne hívj szerencsésnek.
Inkább nevezz a nevemen: nevezz farkasnak, aki sosem adta fel.
