🖲 Gálosfa ➡️ Simonfa ➡️ Zselickisfalud ➡️ Szenna ➡️ Kaposmérő ➡️ Somogysárd
📆2025.06.14.
🚶: 56 km
⛰⬆️: 840 m
⛰⬇️: 832 m
⏰: 10h19min
Sum: 446 km
%: 16,07%
A tegnapi napom különlegesen záródott és a mai is jól kezdődött, mert a tegnapi szállásomon meglátogatott a kedves Feleségem. És Maya is.
Így, hogy minden hétvégén láthatom őket, könnyebb nekem is fejben szakaszokra bontani a távot.
Köszönöm szépen a támogatást és hogy jöttetek!
A mai napon a Kékkör egy különleges szakaszához érkezett. Az út Szennán vezetett keresztül – egy kis falu, amely kívülről talán csak egy pont a térképen, de számomra ma hirtelen sokkal több lett. Itt él egy régi kollégista társam Enikő, akivel több mint 25 éve nem találkoztam. Akkor még mindketten kamaszos álmainkat kergettük, most pedig az élet külön-külön formált minket – és mégis, ma újra találkozott a múlt és a jelen egyetlen lépésben.
Előre jeleztem, hogy jövök, és ők vártak – szeretettel, nyitott ajtóval, meleg szívvel. Úgy fogadtak, mintha soha nem telt volna el az a huszonöt év. Hideg uborkalevessel kínáltak – egyszerre enyhítve a nyári hőséget és a vándorlás fáradtságát. Enikő pedig, aki időközben félprofi masszőrré lett, megmasszírozta a fáradt lábaimat és hátamat. Nem is tudja, milyen sokat jelentett ez nekem.
Egy hosszútávú zarándokúton az ember hozzászokik ahhoz, hogy legtöbbször magára számíthat. De néha megjelenik valaki az út mentén, aki emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy vannak szálak, amiket az idő nem vág el, csak meglazít – hogy aztán egy váratlan pillanatban újra összekösse őket.
És különösen szép volt az a játékos egybeesés, hogy a családjuk vezetékneve: Farkas. Így történt meg az, hogy Az Út Magányos Farkasa ma hazatalált egy pillanatra – Farkasékhoz.
Köszönöm a szívetek melegét, a leves hűvösét, a kezek gyógyító érintését – és azt, hogy emlékeztettetek: az úton nemcsak a kilométereket gyűjtöm, hanem az emberség apró ajándékait is.
